Azt mondják, egyrészt azért, mert nagyon jó. Másrészt – s e vélekedésre a tengerentúli külügyminiszter is ráerősített – mert akkor vele szűnne a demokrácia meg a szólásszabadság. Szerintem egyik sem igaz. Lehet, hogy Bolgár az egyik legfelkészültebb magyar rádiós újságíró, de azért a Klub a baloldal Magyar Demokratája, kábé. Ami pedig a szabadságot illeti, a jelenlegi kormány csakugyan igyekszik a rendelkezésére álló médiateret betölteni, sőt újabb tereket hódít, de azért még VAN demokrácia és szólásszabadság.

Nézzük a dolgot kontextusában. Az előző, kvázi cári vezetés nullára rabolta le az országot, miközben vastagra jattolta a haverjait; másodpercek alatt oszlatott fel mindenféle csoportosulást, kordonnal vette körül a Parlamentet, sőt egy ízben az ellenzék rendezvényén résztvevőket karhatalommal tapostatta el. A Klubrádió pedig, mint lelkes pártadóhoz illik, e diktatorikus hatalmat nem győzte éltetni.

Most talán nem kéne szabadság-szimbólummá magasztosulnia.

Ám ha én volnék a keresztény kormány, mindent megtennék, hogy mégis megmaradjon. Mivel a politikai háborúban a túloldalon áll(t), talán ellenségemnek tekinteném. Éppen ezért igyekeznék szeretni (Mt. 5,44). Ha csak névleg volnék keresztény kormány, vagyis nem érdekelne Jézus útmutatása, ellenben volna egy csöpp eszem, némi mérlegelés után akkor is hagynám élni a Klubrádiót. Tudnám, hogy annyit nem tud ártani a megmaradása, mint az elbuktatása. Sőt, látványosan menteném meg, aztán mutogatnám Clintonné asszonynak és a magyarok nyilaitól reszkető nyugati civilizációnak, mint a demokrácia és szólásszabadság melletti elkötelezettségem bizonyítékát. Kizárólag akkor akarnám elmeszelni, ha kiégett, hülye politikus volnék.

Jó, hogy nem vagyok se kormány, se politikus. Csupán médiafogyasztó vagyok, akinek egyébként a Klubrádió is az élete része. Nem szeretem, ha megszűnnek az életem részei. Szívesen vitatkoznék pl. Bolgár Györggyel, de csöppet sem kívánnám a bukását.

Ti hogy vagytok vele?