Miért készítesz magaddal interjút?

Mert jó ötletnek tartom.

Vannak ezek a kirohanások ellened, miszerint átálltál a baloldalra, meg hogy Debreczeni József kettő; közszolgálati kollégák is jelzik, hogy a fejesek nagyon utálnak. Kérdezgetik, hogyan lettél nemzeti-jobbos újságíróból libsi bértollnok. Nem lehet, hogy valahol igazuk van?

Nincs igazuk sehol. Először is ez a bal-jobb felosztás mindig idegesített, legfeljebb munkahipotézisként voltam hajlandó elfogadni. Szörnyű, hogy az emberek ilyen fiókokban tartják a lelküket. A nemzeti jelzőt is csak akkor vállalom, ha valaki rendesen elmagyarázza, mit ért alatta.

Te mit értesz alatta?

Hogy van tizenmillió ember, akikkel egy az anyanyelvem, a sorsom, a történetem. A magyarságom beazonosít, és ennek tudok örülni. Nem értek egyet azokkal, akik szerint ez nem fontos. De sosem lennék nemzeti abban a görcsös értelemben, hogy a magyarságra mint valami szakrális valóságra tekintsek, ez töltse be a horizontomat, ez legyen az első és legnagyobb élményem, mert az szerintem bálványimádás.

Elég sokszor elküldtek már nyilvánosan az anyádba. Mondhatnám, hogy a becsületedben is megbántottak. Nem perelsz?

Ne kérdezz már alám ennyire! Egyszer tettem feljelentést, mikor jobbikosok konkrétan megfenyegettek, hogy megölnek; az már azért határátlépés volt. De a gyalázkodások nem érdekelnek. Ez egy ilyen terep, háború van. Ezért nem értem a közszereplők érzékenykedését meg a feljelentgetősdit sem.

Várj csak, nem azt írtad, hogy keresztény emberként leteszed a fegyvert és befejezed a háborút?

Nem. Azt írtam, hogy nem tartok többé ellenségemnek senkit. Bármennyire szeretném, ha befejeződne a háború, attól még nem fejeződik be.

A háborút nem az ilyen provokátorok szítják, mint te vagy?

Ugyan már. A háborút a hatalom szítja. Nem vagyok provokátor, legfeljebb provokatív. Valójában utálom a balhét és nyugalomra vágyom. Csak éppen nem tudom befogni a számat, ha valami bosszant.

Nem kéne a krisztusi szelídségből példát mutatnod inkább? Ezzel nem tennél többet a békéért?

A krisztusi szelídséget kár idekeverni, az egyébként is teljesen félremagyarázott dolog. Jézusnál nem volt keményebb beszédű közéleti véleményformáló. A szelídsége nem indulatmentesség volt, ahogy sokan képzelik, hanem abban mutatkozott meg, hogy az életét adta az emberekért. Az indulatok, például a felháborodás őszinte kifejezése nem bűn, sőt: ez teszi izgalmassá és személyessé az írást. Amúgy pedig felkavart, háborgó társadalomban élünk, sok szempontból veszélyben. A halk és szelíd hang nem megfelelő reakció, amikor ég a ház.

Ilyen sötétnek látod a helyzetet?

Igen.

És a keresztény reménység hol marad?

Ez így megint csak egy ócska panel, akár a krisztusi szelídség. Akik ebben az összefüggésben keresztény reménységről beszélnek, többnyire azt az igényüket fejezik ki, hogy az emberek reménykedjenek a keresztény kormányban. Ebben nem tudok segíteni, ugyanis úgy látom, hogy a kormány visszaél a megelőlegezett bizalommal, ráadásul a cselekedetei arról tanúskodnak, hogy nincs több köze a kereszténységhez, mint az előzőnek. Ha vannak is hívő emberek a kormányban, attól tartok, hogy nagyobb a felelősségük, mint a nem hívőknek. Az én reménységem mindenesetre az, hogy Jézus meghalt a bűnösökért, és vele mindent újra lehet kezdeni. Akár egy ember, akár egy politikai közösség életében.

Az előző kormányt nyolc évig bíráltad. Tehát te megrögzött ellenzéki vagy?

Szó sincs róla. Független újságíró vagyok. Nyilvánvalóan van egy hatalomkritikus alapállás a hiteles újságírásban, de az ellenzékiség már nem függetlenség, hanem olyan előfeltevés, hogy a hatalom csak rosszat tehet. Az ellenzéki újságíró ráadásul azért dolgozik, hogy a kormány helyett egy másik politikai erőt segítsen hatalomra. Ilyesmi eszem ágában sincs. Szerintem az aktuális hatalom tehet jót, és ha jót tesz, azt is észre kell venni. Valóban őszinte ellenzéki újságíró voltam a szoci kormányok idején, és nagyjából ugyanazokat az alapelveket kértem számon akkor, mint most:  tisztességet, igazmondást, méltányosságot, szolidaritást.

De azért nem kéne több türelmet és tiszteletet tanúsítanod a honatyák iránt? A hatalom iránti alázat benne van a Bibliában.

És bennem is van. Szerintem hiba, mikor a keresztények a kétezer évvel ezelőtti kort a mai idősíkra vetítik. A társadalmi berendezkedés tekintetében óriási a különbség. Ott türannoszok és alávetettek voltak, és létezett egy megegyezés arról, hogy a Történelem Urának akaratából lett a hatalom épp egy zsarnoké vagy egy jószívű uralkodóé; megjegyzem, ez nem akadályozta meg a Makkabeusokat vagy a zélótákat, hogy lázadjanak a hatalom ellen. Ma az alkotmány szerint a hatalom forrása a nép, vagyis demokratikus a berendezkedés. Ha földi hatalom iránt kell alázatot gyakorolni, akkor az legyen az a közösség, amely megválasztja, busásan megfizeti, aztán nyögve elviseli a politikusokat. A politikusnak, legyen az polgármester vagy miniszterelnök, az a dolga, hogy a választókat, mint a hatalom birtokosait képviselje. Ezért hívjuk őket képviselőknek, nem pedig méltóságos uraknak. Nyilván a pozíciójuknak kijár a tisztelet, ugyanakkor az ókori helyzettel ellentétben van helye a számonkérésnek, s ezt a keresztények többsége mintha nem akarná megérteni. Ha egy képviselő ebben a rendszerben arról beszél, hogy a cigányok túlszaporodtak és állami beavatkozás kell, amellett hívőként nem mehetek el szótlanul, és nem írhatom azt, hogy „ej, képviselő úr, attól tartok, ez nem szerencsés.” Ha így tennék, azzal legitimálnám a mocsokságot, de legalábbis azt sugallnám, hogy ilyen enyhe reakciót érdemel.

De te azt reagáltad, hogy „A rák egye ki a beled, Vona”. Ezen egy csomó keresztény felháborodott. Pár helyről kiközösítettek az egyházadban. Lelkészek, sőt püspökök is jelezték, hogy jobb lenne, ha távoznál.

Hát én meg azon háborodom fel, hogy ők felháborodtak. Egy olyan egyházban, ahol egy náci válláról, és itt ifjabb Hegedüsre gondolok, nem veszi le senki a palástot, felháborodnak, ha én egy cigány átokmondást idézek – vagyis azonosulok a potenciális áldozatokkal, ahogy szerintem Jézus tenné. Ez így rendben van szerinted?

Jézus sosem átkozódna.

Az égszínkék szemű poszter-Jézus nem, de az igazi megátkozta a terméketlen fügefát, ami a népet jelképezte, kigúnyolta Heródest, a farizeusokat meg hazaküldte apukájukhoz, a Sátánhoz. Egyébként pedig én nem átkozódtam.

De nem is vagy Jézus.

Nem, csak a követője szeretnék lenni. Inkább cigánnyá leszek egy ilyen helyzetben, mint árja reformátussá.

Nem félsz, hogy egyszer pofán vág valaki?

Nem.

A Google a neved mellett rögtön kidobja azt a szót, hogy zsidó. Ezt eddig miért nem lehetett tudni rólad?

Most sem lehet tudni. Magyar emberek vagyunk, mindenféle származásúak. Engem legalább annyira zavar, ha valaki a zsidóságával nyomul, mint ha azzal, hogy mennyire nem zsidó. Ugyanakkor a Mindennapi szerkesztőségében kiírtuk a táblára, hogy Zsibuci, vagyis az újságíró testvéreimmel úgy gondoltuk, hogy ha kell, zsidók, buzik, cigányok vagyunk.

Hogyan lettél liberális?

Kötözködsz velem? Nem lettem liberális. Nem is lehetnék, mert nem hiszek abban, amiben a liberálisok, vagyis hogy az ember alapvetően jó, csak minél több szabadságra van szüksége, hogy a jóságát kibontakoztathassa. Én ennek ellenkezőjét hiszem, a Biblia és a tapasztalat alapján. Az ember alapvetően bűnös, gonosz természetű. Elsősorban nem külső szabadságra van szükségünk, amit a liberalizmus vagy egyéb ideológiák kínálnak, hanem belső szabadságra, amit Jézus kínál. Vagyis arra, hogy szabadok legyünk a bűntől. Az már a második kérdés, hogy mikor milyen külső autonómiára van szükség.

Most milyenre?

Egy kereszténynek mondott kormány esetében például olyanra, hogy a hatalom nem kezeli ellenségként azokat, akik másként gondolkoznak vagy rámutatnak hibákra. És természetesen nem vonja meg az egyházi státust az evangéliumi kisközösségektől.

Ez volna szerinted a keresztény értékrend?

Nem hinném, hogy van keresztény értékrend. A kereszténység szerintem nem preferálhat folyton bizonyos értékeket a többi rovására. Az értékek azok a dolgok, amik a boldog élethez kellenek. Ezek nem jobb vagy baloldaliak, és nem is kell konstans rendszerben elhelyezkedniük. A szabadság is nagyon fontos érték, ahogy a rend is, és bizonyos helyzetekben az egyikre, máskor a másikra kell helyezni a hangsúlyt. A kereszténység életforma, ami állandó készenlétet igényel, és felismerését annak, hogy éppen mi az elsődleges. Nem értékrend, hanem Istennel való szeretetkapcsolat.

De akkor a szeretet a legfőbb érték, nem?

A szeretetre nem tudok úgy gondolni, mint fő értékre egy értékskálán, mert nincsen semmi, ami hozzá fogható vagy vele összemérhető. Ez az egyetlen dolog, amivel a Biblia magát Istent azonosítja. A szeretet számomra alapállás, amiből a döntéseimnek fakadniuk kell.

Kell? Vagyis ez parancs?

Igen, ez parancs. Más parancs nincs is. Minden, ami ezen kívül van, az bűn.

Nem a radikális stílusod miatt szűnt meg a Mindennapi?

Mindenki azt kérdezi, érthető módon, hogy miért szűnt meg. De szerintem inkább az a kérdés, miért lett tizennégy hónap alatt ennyire sikeres. Ennek tudom az okát: arra, amit Isten kegyelméből kitaláltam és a munkatársaimmal felépítettem, égető szükség van és nagyon nagy az igény. A megszűnés okairól három hónapja gondolkodom. Nem tudok mindent. Amit tudok, az nagyon szomorú.

Igaz, amit rebesgetnek, hogy a Fidesz nyírta ki a Mindennapit?

Ez így biztosan nem igaz.

Mikor lépsz már a nyilvánosság elé legalább azzal, amit tudsz?

Nem tudom. Lehet, hogy soha.

És folytatod?

Igen. Még nem látom pontosan, hogy hol és milyen formában, de ha Isten segít, folytatom.