A melegek nem jelentenek veszélyt a heteroszexuálisokra. De ez fordítva nem igaz.

A férfi, akit szeretek: végső soron nincs is férfi rajta kívül. Hitem szerint  mindenki arra teremtetett, hogy az övé legyen. És biztos vagyok abban, hogy ezt a férfit, az Egyetlent, sokkal jobban zavarják a homoszexualitással kapcsolatos konzervatív-keresztény megnyilvánulások, mint a homoszexualitás maga.

Ha ugyanis Jézus ezerrel gyűlöl valamit, akkor az az ítélkezés, a mások megbélyegzése. Persze, elő lehet néhány mondatot rángatni a Bibliából (pl. 3Móz 18, Róm 1, 26-27), melyek a homoszexuális életvitelt – főleg nyílt szcéna formájában – elmarasztalják. Csakhogy összehasonlíthatatlanul több helyen és hangsúlyosabban tiltja a Biblia a vádaskodást, a megszégyenítést. És azt ajánlja: ha valaki veszi a bátorságot, hogy mások erkölcseivel foglalkozzék, tegye ezt mérhetetlen alázattal, nagyobb bűnösnek tudva önmagát.

Nem is értem például, hogy egy olyan felekezet, ahol kiskorúak megerőszakolása napi gyakorlat, hogyan mer megszólalni szexuáletikai kérdésekben. Nem értem, hogyan tarthatja az átlagkeresztény kevésbé problémásnak a heteroszexuális hűtlenséget, a prostituáltak igénybevételét, valamint a gyűlölködő (pl. buzizó) beszédmódot, mint a homoszexuális kapcsolatot. Könyörgöm, olyan világban élünk, ahol a három legjövedelmezőbb iparág a fegyverekkel, a droggal és a gyereklányokkal való kereskedés! Csakugyan a kb. öt százaléknyi homoszexuális ellen kell küzdenünk? Jézus nagyon szereti őket. Ki vagy te, hogy utálkozol? Ne utálj, hogy ne utáltass!

Jó tíz éve történt, hogy az egyik legkedvesebb kollégám-barátom közös ebédünk közben jó nagy levegőt vett, és a szemembe nézve egy szuszra elmondta, hogy. Hát, egy pillanatra megállt a kanál a kezemben, de aztán megköszöntem, hogy a bizalmába avatott. Bár ő az ellenkezőjétől tartott, a barátságunk ettől kezdve mélyebb és komolyabb lett. Gyakran beszélt a testi-lelki vívódásairól, rejtőzködésről, önvádról, félelemről. Sokat tanultam tőle. Például azt, hogy mennyire hamis a mítosz, miszerint a melegek „meg akarják téríteni” a nem-melegeket. Nem akarják. Nem jelentenek a heteroszexuálisokra veszélyt (de ez fordítva már nem igaz). Az LMBT   így nyilatkozik erről: „a melegmozgalom soha nem tűzte zászlajára egyetlen ember szexuális irányultságának vagy nemi identitásának megváltoztatását sem. Célunk nem az, hogy minél több meleg ember legyen, nem toborzunk tagokat közösségünkbe. A szexuális irányultság és nemi identitás adottság, az emberi személyiség lényegi vonása, erőszakkal nem megváltoztatható.”

Én nem féltem a gyerekeimet a melegektől. Inkábbb a melegeket féltem a gyalázkodó, gúnyolódó alakoktól. A sokat emelgetett „meleglobbi”, amitől állítólag rettegni kell, valójában nem reklámozni akarja a homoszexualitást. Csak tudatosítani, hogy hahó, a másképpen érző kisebbség ugyanolyan értékes emberekből áll, mint a többség. A felvonulásnak nyilván ugyanez a célja, de tartok tőle, Magyarországon az ellenkező hatást váltja ki. Mindenesetre a szervezők évről évre kérik a résztvevőket, hogy kerüljék a szélsőséges, obszcén megnyilvánulásokat. Csupán két gyomorforgató kivételről hallottam: amikor rózsaszín Bibliával parádézott egy fiú, meg amikor Gyurcsány a meneten smárolt a feleségével.

Summa, nem mernék arról értekezni, hogy mekkora bűn a homoszexualitás. Nincs jogom hozzá, mert fogalmam sincsen, milyen érzés ellenállhatatlan vágyat érezni egy azonos nemű iránt. Nem cserélnék homoszexuális embertársaimmal, nem hordanám a keresztjüket. Nagyon zavar, amikor a keresztény testvéreim gúnyolódnak rajtuk és mutogatnak rájuk. Én ezt nem teszem többé.

Már csak azért sem, hogy ha valaki közülük szeretné megváltoztatni az életét, bemutathassam a férfinak, akit szeretek.