A hivatalos egyház ismét örült, hogy megbotránkozhat.

A Pussy Riot (Puncilázadás) nevű orosz lánycsapat demonstrációt tartott a nagy múltú Megváltó Krisztus Székesegyház ikonosztáza előtt. A lányok a punk sajátos nyelvén kérték a Szűzanyát: legyen kedves megszabadítani Oroszhont Vlagyimir Putyintól. Elhurcolták és lecsukták őket.

A keleti típusú „demokrácia” nem igazán a szólás- és sajtószabadság bölcsője; a baráti Kínában a személyes internetforgalmat is ellenőrzi az illetékes hatóság, a Pussy Riot-os lányok hazájában pedig a szókimondó újságírók rendszerint eltűnnek. Vlagyimir Putyin – bár meghatározó vélemények szerint kifogástalan demokrata –  lényegében cári rendszert tart fenn, mert feltételezése szerint az ő népe az erőből ért.

Ismerős valakinek ez a hozzáállás? Nekem nagyon.

A hivatalos egyház ismét örült, hogy megbotránkozhat: jajveszékelni kezdett, istenkáromlásról beszélt, újabb alkalmat találva, hogy kezet csókoljon az Első Embernek. Az egyházi vezetők fontolgatják, hogy a „beszennyeződött” templomot újraszentelik. Nyilván negatíve spritualizálta a szent helyet a Putyin-ellenesség, a punciról nem is szólva.

Az aktivisták rács mögött várják a sorsuk alakulását. Örülnek, ha megússzák három év letöltendővel, mert az ügyész hétről indult. A perben állítólag csak a vád tanúit hallgatják meg, akik arról számolnak be, hogy feldolgozhatatlan erkölcsi sérelem érte őket.

Én pedig nem hiszem, hogy a Szűzanya megsértődött volna. És a templomot biztosan fölösleges „újraszentelni”. A kislányok szentelték fel igazán, akik odamentek és el merték mondani, mennyire utálják a hazugságot, az elnyomást és a vallásos képmutatást; akik törékenységükben is szembeszálltak egy birodalommal, vállalva, hogy az eltapossa őket.

Nekem ez a hozzáállás is ismerős, mégpedig az evangéliumból.